Üllő

Befektetőbarát település hivatalos weblapja


                   
                   

Múltunk és jelenünk

A település múltja

Az elmúlt évtizedekben végzett ásatások szerint Üllő már az őskorban is lakott volt: a rézkorból csőtalpas edény, a bronzkorból női sírleletek, gázlómadár csontjából készült furulya, a vaskorból kelta cserépanyag került elő. A népvándorlás korából származó hét szarmata-jazig sír mellett a település (egyben az egész térség) legjelentősebb régészeti emlékének az 1932-ben és 1951-ben feltárt két avar-kori temetőt tekinthetjük. A Disznójárás dűlőn illetve a Vecsés-Üllő közötti felüljárótól délre fekvő területeken feltárt sírok jelentős mértékben járultak hozzá a megye avar-kori képének felvázolásához is.

A település neve személynévből keletkezett, Árpád harmadik fiától származtatható: Jelech-Hülek-Illew-Üllő a név kialakulásának fontosabb állomásai. A László Gyula által 1939-40-ben feltárt 23 sírból álló honfoglalás kori temető a régészprofesszor szerint egy nagycsalád temetkezőhelye volt.

A falu első okleveles említése a tatárjárás után, 1252-ből maradt ránk. A dokumentum, mint elhagyott pusztát említi a területet. Néhány évtizeddel később már bizonyosan lakták a falut, mivel egy 1289-ben kelt határjárásról beszámoló oklevél szerint a terület az “üllői nemesek földje”. A község ennek megfelelően 1989-ben ünnepelte fennállásának 700 éves évfordulóját.

Üllő igazi fénykorát a történészek a XV. század végére, a XVI. század elejére datálják, amikor is Üllő Pest megye Duna-balparti részének törvénykezési székhelye volt. Számos iratot címeztek innen a nádornak, illetve magának Mátyás királynak is. A XVI. század elején a váci püspök birtokába jutott település a török idők nagy részét átvészelte. Csak az utolsó években vált lakatlanná, ám hamarosan újratelepült.

1546-ban 31, 1562-ben 37, 1590-ben 26 családot írtak össze, akik búza-, árpa-, rozstermesztéssel, sertés-, és birkatartással, méhészkedéssel továbbá szőlőműveléssel foglalkoztak, de említik még a len, a tűzifa, a széna után fizetett adót is. Üllő a hódoltság idején Haszán bin Musztafa bég, Isza bég, majd Dzsáfer bin Juszuf ziamet-birtoka volt, ezzel együtt a lakosság továbbra is adózott korábbi magyar földbirtokosának a váci püspöknek valamint az egri várnak is. A török seregek kiűzése után néhány évvel, 1692-ben az elmenekült lakosokat a régi-új földesúr, a váci püspök egy mentességet ígérő körözvénnyel hívta vissza birtokára. A visszatért lakosság néhány év múlva ismét menekülni kényszerült. A kuruc háborúk idején az összeírók, mint “desertum pusztát” jegyezték fel. A Rákóczi szabadságharcban azonban már maguk az üllőiek is részt vesznek: 12 katona harcolt Szabó Máté és Halász Márton ezredeiben. A Rákóczi szabadságharcot követő évtizedekben a lakosság folyamatos gyarapodásnak indult. Ezt a falu legnagyobb birtokosa a váci káptalan is elősegíti azzal, hogy püspökszilágyi birtokáról jobbágyokat telepít üllői birtokára.

A község népessége a bevándorlások mellett is megőrzi alapvetően magyar és katolikus jellegét. 1728-ban mindössze három szlovák családot vesznek nyilvántartásba. Az 1785-ös összeírásban már 937 lakost regisztráltak. Az üllői jobbágyok – szerződés szerint – 200 forint cenzust fizettek félévente uruknak, a váci káptalannak (természetesen a kilenced és az egyéb “ajándékok” mellett). Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a nagybirtok aránya lényegesen nem változott, egészen az 1945-ös földosztásig 1500 hektár földterülettel a váci káptalan a falu legfőbb birtokosa.

Üllő címeres pecsétje 1735-ből maradt ránk, melyen az ekevas, a csoroszlya és a gabonaszál mellett egy hatágú csillag szerepel. Egy másik szintén 1735-ből származó pecséten egy gyöngysor és körirat által határolt kerek mezőben egy füves talajon álló lombos fa, jobbra kifelé dűlő cséphadaró, alatta jobbra lépő bárány, balra kifelé dűlő kasza és gereblye valamint egy eketaligás gereblye figyelhető meg.
A reformkor idején – hasonlóan más településekhez – Üllő társadalmi-gazdasági élete is megélénkült. A fellendüléshez jelentősen hozzájárult, hogy 1847-ben felavatták az ország második vasútvonalát, a Pest-Szolnok vasútvonalat, amely Üllőn halad át.

Az 1848-49-es szabadságharcban több helybeli is fegyvert fogott. 1849 januárjában a katolikus parókián szállt meg a rossz emlékű Jellasics, sőt a feljegyzések szerint maga az osztrák főparancsnok Windischgräetz is járt a településen.

Az 1862-ben kezdődő, több évtizedig tartó földrendezéssel párhuzamosan – hasonlóan több környékbeli településhez – egyre inkább fellendül a zöldségtermesztés. A gyökérzöldség, sárgarépa, káposzta, paprika és paradicsom mindenekelőtt a fővárosi piacokon talál vevőre. A családi paraszti gazdálkodás megtartása mellett a századforduló Budapestjének gazdasági fellendülésével párhuzamosan mind több üllői jár be naponta dolgozni a fővárosba. A földdel, a jószágok ellátásával az otthon maradt családtagok foglalkoznak. Ez idő tájt jönnek létre Üllőn az első polgári egyesületek, szervezetek ( pl. 1903-ban Dal-, Sport és Önképző Kör) is.

A település mindkét világháborút alaposan megsínylette, számos üllői esett el távoli frontokon vagy lelte halálát értelmetlenül a lakóhelyét ért támadásokban, bombázásokban.

Pávay Vajna országos hírű geológus, több melegvíz-forrás feltárója, 1947-ben  Üllő ÉNy-i részén, birtokától nem messze fúrásokat végzett gyógyvíz keresése céljából. Keményen dolgoztak hét hónapig, de a berendezés elavultsága miatt 656 méteren abba kellett hagyniuk a fúrást. A kút felélesztésére 1963-ban és 1990-ben történtek elképzelések, azonban anyagi források hiányában ő továbbra is “alussza csipkerózsika álmát”.

1948-tól szovjet tapasztalatok alapján és hasonló eszközökkel megindult a téeszesítés. Végeredménye a Ferihegy MgTsz, amely három település (Péteri, Üllő, Vecsés) földterületeire terjedt ki.

 A település jelene

A település a kilencvenes évek elejéig tipikus agglomerációs, alvóváros jellegű volt. A korábbi központi fejlesztési politika miatt saját – itt letelepült – termelő jellegű vállalkozással nem rendelkezett, csak a mezőgazdasági termelő szövetkezetnek voltak telephelyei a településen. A közlekedési infrastruktúrák (átmenő országos főközlekedési út és vasútvonal, a repülőtér közelsége) adta kedvező geopolitikai helyzetét nem tudta kihasználni, annak szinte az ezredfordulóig csak a hátrányát szenvedte el.
A rendszerváltás utáni évek fejlesztési koncepcióinak is még komoly alapkérdése volt, hogy milyen fejlődési pályát válasszon a település.
Még az 1997. évben elfogadott terv is a “kertvárosi” jellegű, a Dóra major egyetemi– és a déli területek rekreációs fejlesztéséhez kötötte a fejlesztési irányt.

Időközben az évek óta halasztott közlekedési fejlesztések (M0, Vecsés-Üllő elkerülő) elérhető közelségbe kerültek.

Üllő város Pest megye és a Budapesti agglomeráció egyik folyamatosan fejlődő és növekvő települése. A 81 települést magában foglaló agglomeráció társadalmi, gazdasági potenciálját tekintve az ország legjelentősebb térségének számít. Üllő ezen agglomerációs gyűrű dél-keleti részén fekszik. A településtől 5 km-re található az ország legnagyobb nemzetközi reptere a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. Vonattal a Budapest-Cegléd-Szolnok vasútvonal végállomásáról a Nyugati pályaudvarról 30 perc, Kőbánya-Kispest állomásról mindössze 20 perc, autóbusszal Budapest Kispest végállomásról 30 perc a menetidő. 2005-ben épült meg az MO és az új M4-es út Üllő belterületét elkerülő szakasza. Az új főúthálózati elemek kiépülésével jelentősen mérséklődtek a belső úthálózatot érintő forgalmi terhelések és a közúti közlekedésből származó környezeti ártalmak. A transzeurópai szállítási folyósok közül a város a IV. Helsinki folyosó közvetlen közelében helyezkedik el.

A rendszerváltást követő autóút-hálózat és autópálya fejlesztések következményeként gombamód szaporodtak a főutak mellé telepített raktárbázisok, logisztikai központok és kereskedelmi, szolgáltató funkcióknak helyet adó létesítmények. Üllő térsége mindezen cégek betelepülésével gazdasági karakterét tekintve új pozícióba került, amit nagyban segített a Liszt Ferenc repülőtér közelsége, annak folyamatos kapacitás növekedése. Ezek az új, Üllő közvetlen közelében megjelenő gazdaságszervezési tevékenységek munkahelyeket jelentenek, bevételt az önkormányzatnak, illetve erősítik a térség gazdasági potenciáljait.

Társadalmi értelemben a legjelentősebb jelenségnek a szuburbanizáció folyamatát és annak következményeit lehet tekinteni. Üllő lakossága folyamatosan emelkedik, a lakosság társadalmi összetétele heterogénebb lett és mindezekkel együtt új kihívások elé került Üllő Önkormányzata.

Üllő lakossága az elmúlt években folyamatosan növekedett, az elmúlt 15 évre tekintve közel 20%-kal,  amely eredményeképpen a 2012-es KSH adatok szerint 11 435 fő lakta a várost.
A kilencvenes évektől indult el az a folyamat, aminek keretében Üllő körzetében sorra telepedtek le nagy logisztikai és kereskedelmi cégek.
A település 2005. július 01-én kapta meg a városi rangot. 

A nagyobb horderejű fejlesztései között említhető a megújult városközpont, benne az új városháza, melynek épületében étterem, 80 fős házasságkötő és közművelődési programoknak helyet adó terem valamint  100 fős tárgyaló foglal helyet. Befejeződött az ivóvíz minőség javítását célzó beruházás, amelynek következtében biztosított a város lakosságának egészséges ivóvízzel történő ellátása. Megújult a MÁV állomás  és környezete, P+R és B+R parkolók létesültek, amely az utazóközönség utazását teszik komfortosabbá.  Játszóterek, szabadidőparkok létesültek, sportcsarnok és sportpálya biztosítja a teret a városi sportéletnek. A városban igen élénk a civil élet.

 Az önkormányzat képviselő-testülete a város 2030-ra érvényes jövőképét röviden így határozta meg:

„Dinamikusan fejlődő modern város Budapest kapujában”